Betta pugnax - Szájköltő harcoshal

(Egyéb elnevezései: Betta brederi, Macropodus pugnax, Betta macrophthalma, Penang betta, Malayan betta, Mundrugende kampfisk, Forest betta, Helmitaistelukala, Marmoritaistelija, Timanttitaistelija, Breders Maulbrütender Kampffisch, Großer Maulbrütender Kampffisch, Kriegerischer Kampffisch, Bojownik nadobny)
Vissza | Index
Betta pugnax - Szájköltő harcoshal

Megoszlás: Ázsia; Tájföld, Maláj-félsziget, Jáva, Szumátra, Tájföld déli részének gyors folyású hegyi folyóiban is találhatunk példányokat.

Vízparaméterek: 25-28 °C   2-12 nk°   pH 5-7  

Típus: édesvízi, trópusi

Viselkedés: békés, területvédő
Táplálkozás: ragadozó

Tartózkodás: minden szint
Szaporodás: könnyű

Testhossz: 9 cm  
Halnépesség: 80 literre 1 hím és 3-4 nőstény

Berendezés: sötét aljzat, vasfák, gyökerek, ágak.

Növények: Riccia, Lemna, Limnobium, Najas, Echinodorus, Vallisneria, Bacopa, Rotala, Cryptocoryne

Megjegyzés: A víz szűrése ne legyen túl erős. Etetése fagyasztott élelmiszerekkel, mint a Daphnia , Artemia vagy szúnyoglárva rendszeresen. A faj szájköltő. A nászjáték és párzás közben a nőstény volt az aktívabb fél. Addig úszkálja körül a hímet, amíg az végül alulról át nem öleli. A pár ebben a helyzetben a fenékre süllyed, ott a hím abbahagyja az ölelést. A nőstény teknőszerűen begörbült, fark alatti úszójában ekkor 10—15 ikra van, amelyek rögtön kiesnek onnan, de a nőstény összeszedegeti a szájával, mialatt a hím kimerülten a fenéken fekszik. Kis idővel később a nőstény, közvetlenül a hím előtt megállva, néhány ikrát bocsát ki a szájából. A hím utána kap, de általában csak keveset sikerül elkapni. A többit a nőstény ismét a szájába veszi. A folyamat annyiszor ismétlődik, amíg végül minden ikra átkerült a hím szájába. A nőstény ezután újbóli párzást követel, s így követi az egyik ívás a másikat. Ikrakészletének kifogyása után a nőstény az akvárium egyik sarkába vonul vissza. Mint ahogy a B. taeniata esetében is tapasztalhatjuk, a hímek néha fölfalják az ikrát, így helyesebb, ha a költő hímet az ikrák kiadására bírjuk, amit úgy érhetünk el, hogy kifogjuk a vízből, s egy kis ideig hagyjuk a hálóban kapálódzni. Az ikrákat egy kis befőttesüvegbe tesszük, s költőszekrényben, 24 C°-os. állandó hőmérsékleten tartjuk. A meg nem termékenyített ikrákat ki kell válogatni. Az ikrarakás utáni napon azok fehérek és kerekek lesznek. Néhány nappal később sárgás színűvé.A meg nem termékenyített ikrák nem penészednek el, de kásás masszává válnak, amely gyorsan eloszlik a fenéken, ha üvegrúddal megpiszkáljuk. így valószínűleg a szájban sem következhet be a peték megfertőződése. Az embrionális fejlődés a 11. napon szinte teljesen befejeződik, de ekkor a szikzacskó még meglehetősen nagy. Az ivadékok csak a 12. napon úsznak el; akkor nagyobb akváriumba áttehetők, az ezt követő napon első táplálékként Artemia naupliusz-lárvával etethetők. A fölnevelés önmagában semmi problémát nem okoz, de veszteséget jelenthet, ha a medencét nem takarjuk le jól, s néhány hal kiugrik belőle. Ha az ikrákat a hímeknél hagyjuk, az utódok a 12. napon szabadon úszva jelennek meg.