Julidochromis ornatus - Háromcsíkos torpedósügér

(Egyéb elnevezései: )
Vissza | Index
Julidochromis ornatus - Háromcsíkos torpedósügér
Julidochromis ornatus albin

Megoszlás: Afrika, Tanganyika-tó

Vízparaméterek: 24-29 °C   7-18 nk°   pH 8-9  

Típus: édesvízi, trópusi

Viselkedés: harcias, területvédő
Táplálkozás: mindenevő

Tartózkodás: középső- és alsó szint
Szaporodás: szájköltő

Testhossz: 6-7 cm  
Halnépesség: 100 literre 1 hím és 5-7 nőstény

Berendezés: korall homokos alzat, elszórt sziklák, csigaházak.

Növények: nincsenek az élőhelyükön, csak algák, de díszítésnek lehet használni Anubias, Aponogeton, Cryptocoryne fajokat

Javasolt társai: Cyphotilapia | Cyprichromis | Julidochromis | Lamprologus |
- A társai közt ne legyen nagy méretkülönbség!

Megjegyzés: Hazája a Tanganyika-tó. Sziklás, köves partszélein, repedéseiben, üregeiben él ismert három másik fajtestvérével együtt. A legelterjedtebb, és tenyésztése is a legegyszerűbb. Az ornatus az akváriumban 7-8 cm-re nő meg. Testének alapszíne halványsárga, melyen három sötét hosszanti csík fut végig. Úszói szintén sárgák, fekete sugarakkal, szemgyűrűje zölden irizáló. A nemek színe azonos, és a test nagysága sem ad biztos támpontot az ivar megállapítására. Tartásukhoz megfelelő vizű, közös akvárium is jó, de inkább külön rendezzük be nekik egy 30-40 literes kis medencét, ahol jobban megfigyelhetjük őket. A medence berendezési tárgyai a következők: kis virágcserepek, oldalukon, aljukon fúrt 1-1, 5 cm-es lyukakkal; tetőcseréplapok vagy természetes palalapok. A cserepeket szájukkal a talajra fordítva helyezzük el, sötét üregeket, kis barlangokat képezve belőlük. Köztük vagy föléjük teraszokat építhetünk úgy, hogy a lapok között elhelyezett kövek 1-2 cm-es szűk réseket képezzenek (a mesterséges pala nem jó). Annak ellenére, hogy hazája Afrika, nem különösebben melegigényes. A 24-26 fok, tartásra és tenyésztésre egyaránt megfelel. A nagy tavak mélységük következtében nem melegszenek fel jobban, és a lebegő anyagok következtében aránylag kis mélységben is félhomály van. Így nem szeretik az erős megvilágítást. Ha növényt is akarunk tenni a vizükbe, úgy lándzsás vízipáfrány ajánlható, mely gyökereivel könnyen rátapad a cserép- és palalapokra, ezen felül jól díszíti akváriumainkat. Kis korban jól megférnek egymással, és a lapokhoz simulva keresik eleségüket. Szívesen fogyasztanak minden apró élő eleséget. Szájuk igen kicsi, etetésnél, az eleség megválasztásánál erre ügyelnünk kell. Gyorsan fejlődnek, 6-8 hónapos korban megkezdődik a harc az életér, az ívóhely elfoglalásáért. Először csak finoman csipkelődve, majd egyre erőszakosabban kergeti a többit a kialakult, egymásra talált párt. Gyakori eset, hogy az üldözött a tetőüveg résén kiugrik. A párt hagyjuk mindig az eredeti helyén, és a többit helyezzük át másik medencébe. Az esetek nagy észében az ívást, az ikrákat nem sikerül megfigyelni, mert vagy a cserepek belsejében, vagy a lapok aljára ragasztják őket. Számuk sem nagy, átlagosan 20-30 db. Ennél több ritkán van. A sötét színű ikrák a víz hőmérsékletétől függően 2-3 nap alatt kelnek ki. A szülők felváltva gondozzák őket, majd 6-8 nap után már úsznak szabadon, lapulva, legtöbbször háton, a kelési hely környékén, a teraszok alatt. Védett helyüket csak később, eleségre vadászva hagyják el. A szülők nem vezetik őket, inkább a mozgáskörletüket védik. Rövid idő után ismét ívnak, rendszerint ugyanarra a helyre, ha ívásuk, ivadékgondozásuk zavartalan volt. A szülőket nem szabad eltávolítani megszokott helyükről, mert új környezetben sokszor felborul a „családi béke”, és nem számíthatunk további szaporulatra. Volt rá eset, hogy három generáció is úszkált egy medencében. A szülők soha, az idősebb generáció is csak akkor fogyasztott sokkal kisebb testvéreiből, ha tartósan éhes volt. A 2 cm nagyságú ivadékokat már ajánlatos a legkisebb bolygatással másik akváriumba átrakni. Az eredeti vízből teszünk át az új medencébe, és az átrakás után lassan, több nap alatt töltjük fel átszellőztetett, friss vízzel. Gyors vízváltozásra érzékenyek, ezt soha ne feledjük!